5.5 Akkreditáció/külső elismerés

A legtöbb európai ország rendelkezik a szakképző intézmények elismerésére saját rendszerrel, amelyeket a minisztériumok, részben állami ügynökségek, vagy pedig erre a célra megbízott magáncégek végeznek.[7] A nemzeti akkreditációs rendszereken túl a legtöbb tagország saját rendszerével egyenértékűnek ismeri el azoknak a közös akkreditációs modelleknek a többségét, mint például az ISO (Nemzetközi Szabványügyi Szervezet) vagy az EFQM (Európai Minőségirányítási Alapítvány) rendszere (a 37. tábla áttekintést ad ezekről a modellekről).

Sok országban megkövetelik az akkreditációt a szakképző intézményektől, különösen azoktól, akik állami támogatást akarnak igénybe venni. Ezen lehetséges előnyön túl a külső akkreditáció növeli az intézmény hírnevét, és hozzájárul vonzerejének erősítéséhez is.

Az akkreditáció a szakképző intézmény belső minőségügyi erőfeszítéseinek eredményeit is visszaigazolja, hiszen ebben mindig részt vesznek külső szakemberek. Ideális esetben a külső és belső ellenőrzések kiegészítik egymást, és megtermékenyítőleg hatnak egymásra. Az erőfeszítések megkettőzésének, és a legtöbbször szűk kapacitások pazarlásának elkerülése érdekében az akkreditációnak és belső minőségirányításnak szorosan kapcsolódniuk kell egymáshoz:

  1. a belső minőségirányítás és a nemzeti vagy ágazati akkreditációs rendszerek követelményeinek összeegyeztethetőségét kezdettől fogva biztosítani kell;
  2. stratégiai szempontból igénybe kell venni az akkreditációt végző külső szervezetek erőforrásait és támogatását a belső minőségirányítási rendszer támogatására.

 

37. tábla A belső minőségirányítás és a külső akkreditálás modelljei

Míg az EN ISO 9000 a minőségirányítási rendszerek alapelveit és meghatározásait tartalmazza, addig az EN ISO 9001 azokat az intézményen belüli minőségirányítással szemben támasztott követelményeket körvonalazza, amelyek olyan termékeket és szolgáltatásokat akarnak nyújatni, amik megfelelnek a fogyasztók elvárásainak és a jogszabályi követelményeknek. Az ISO 9000ff a szervezeti folyamatokat figyelembe véve összehasonlítja a terveket a tényleges eredményekkel. Eltérések esetén, a fejlesztéseket és a változásokat kell megvalósítani. A PDCA ciklusnak megfelelően a szervezet folyamatos fejlesztési folyamatát működteti.

Az EFQM modell olyan üzleti kiválósági modell, amely útmutatást ad a belső minőségirányítási rendszer létrehozásához és fejlesztéséhez. Az önértékelés a szervezet erősségeinek és a fejlesztendő területeinek meghatározására szolgál, és így támogatja a folyamatos fejlesztést. Tartós eredmények elérése érdekében minden munkatársat be kell vonni az önértékelés és a fejlesztés folyamataiba. Ezen túl az összes folyamat folyamatos ellenőrzése segít meghatározni az intézmény erősségeit, gyengeségeit és a fejlesztendő területeit, valamint a minőségstratégiával való összehangolását.

A közös értékelési keretrendszer (CAF, Common Assessment Framework) az EU államigazgatási ügyekkel foglalkozó minisztereinek együttműködése révén jött létre, célja az állami szektor intézményeinek támogatása, hogy használják a minőségirányítás módszereit teljesítményük javítására. A CAF-ot általánosságban a teljes körű minőségirányítási rendszer inspirálta, és különösen az EFQM kiválósági modellje. A modell azon a feltevésen  alapul, hogy a minőség az állampolgárok/fogyasztók és a társadalom számára az irányítás, a stratégiai tervezés, a partnerségek és a folyamatirányítás által érhető el.

Az Investors in People („Befektetők a humánerőforrásba”) belső minőségügyi rendszer, és a szervezetek külső elismerési modellje. Az EFQM-modellhez hasonlóan célja a folyamatos belső fejlesztés, és kifelé a nevét viselő díj egyben minőséget igazoló védjegy. Az EFQM-mel szemben a munkatársak irányítását és fejlesztését állítja minden minőségorientált tevékenység középpontjába, és ezek nem csak egy tényezőt jelentenek a sok közül. A vezetésre és a munkatársak fejlesztésére helyezett hangsúly eredményezi a minőség javulását.

A tanulókra összpontosít a tanulóközpontú minőségmodell, mely a felnőttek folyamatos képzését szolgálta eredetileg. Belső minőségirányítási és külső elismertetési modell, amelynek követése nyomán a minőségfejlesztés kezdete a vízió és a küldetés meghatározása, és a jó példák azonosítása. A külső elismerés alapja az önértékelési jelentés, melyben a szakképző intézménynek be kell mutatni, hogyan segíti a tanulást és tanulási folyamatokat.

 

Az akkreditáció és a külső elismerés főleg azt szolgálja, hogy a szakképzés megfeleljen a minimum követelményeknek. A minőségnek ezt a korlátozott értelmezését figyelembe kell venni, amikor összekapcsoljuk az akkreditációt a belső minőségirányítási erőfeszítésekkel. A központi vagy helyi irányítás által rendszeresen ellenőrzött szakképző intézmények, amelyek időről-időre sikeresen megújították akkreditációjukat, megerősítik, hogy a külső elvárások fogalmazzák meg a minőséghez szükséges előfeltételeket - de nem elégségesek ahhoz, hogy elindítsák és támogassák a folyamatos fejlesztést. A minőség iránt elkötelezett szakképző intézmények céljai a legtöbb esetben túlmutatnak a külső akkreditációs rendszerek követelményein. Ebből a szempontból a külső akkreditáció elnyerése csak kiinduló pont ahhoz, hogy napirenden tartsuk az intézmény jövőképét és a jobb minőség érdekében megfogalmazott saját céljait.

 


[7] A részletes áttekintés erről lásd: Cedefop, 2011a.


 

Kérjük töltse ki a kvízt!

 

5.5 Akkreditáció/külső elimerés

Kérdések száma:2
Kísérletek száma:Korlátlan
Elérhetőség:Mindig
Sikeresség határa:75 %
Visszalépés:Engedélyezve