A Cedefop szakképző intézményeknek szánja ezt a kézikönyvet támogatásként belső minőségirányítási rendszerük bevezetéséhez, szolgáltatásaik minőségének fejlesztéséhez és javításához; azoknak az intézményeknek, akik a jelen és jövő kihívásaira minőségkultúra kialakításával igyekeznek válaszolni.

Minőség, minőségirányítás és minőségkultúra a szakképzésben

A minőség fogalmára számtalan meghatározás ismeretes. Ebben a kézikönyvben J.M Juran^[Szerk1]  megközelítését vettük alapul, aki szerint a minőség „megfelelés a kitűzött célnak” az erőforrások optimális kihasználása révén.

Minthogy a célok nagyon sokfélék lehetnek a társadalmi környezettől, az erkölcsi értékektől, a különböző érdekektől és az érdekelt felek látásmódjától függően, az erőforrások optimális kihasználására is sokféle módszer, eszköz és eszköztár létezik.

Igaz, hogy a minőségirányítás (MIR) fogalmát is többféleképpen értelmezik, azonban a meghatározások közös magja az említett eszköztár módszeres alkalmazása. A tevékenységek, az ellenőrzés és a folyamatos javítás koordinálása segíti a szakképző intézményt a kitűzött célok elérésében.

A fenti meghatározásból vezethetjük le a minőségkultúra fogalmát, a szakképző intézmények esetében kiegészítve az emberi tényezővel, vagyis az eszköztár alkalmazásához szükséges humán erőforrással. Az intézményi minőségkultúra elkötelezett egyének törekvése egy közös értékrend kialakítására, amelyben azt is megfogalmazzák, hogy az adott intézmény esetében mit jelent a „célnak való megfelelés”.

A kézikönyv céljai és felépítése

A kézikönyv elsődleges célja az, hogy a minőségügyben érdekelt szakképző intézmények számára olyan módszereket és eszközöket mutasson be, amelyek a minőségkultúra kialakításában segítségükre lehetnek. A könyvben bevált módszereket és eszközöket mutatunk be olyan intézmények gyakorlatából, amelyek évek óta alkalmazzák a maguk által kidolgozott minőségügyi rendszert, vagy egy elterjedt szabványos MIR-t a saját céljaikhoz igazítva.

A kézikönyv gyakorlatias szemléletben készült, felépítése egyszerű, a minőségfejlesztési ciklusra épülő. Kerüljük az elméleti fejtegetéseket, és csak a legszükségesebb szakkifejezéseket használjuk. A minőségirányítást a teljes intézmény szintjén, a tanítást és tanulást pedig a szakmai munkaközösségek szintjén tárgyaljuk. A könyv kilenc fejezetre tagolódik. Minden fejezet elején megfogalmazzuk egy rövid bevezetőben a fejezet célját, majd lépésenként dolgozzuk fel az adott témakört. A fejezet végén megfogalmazunk néhány javaslatot, és felteszünk néhány továbbgondolásra alkalmas kérdést. A mellékletben egy eszköztár-válogatás található. Köszönet érte az általunk meglátogatott szakképző intézményeknek, akik voltak szívesek a kézikönyvhöz rendelkezésére bocsátani a már kipróbált, és náluk bevált módszereket és eszközöket.

A gyakorlati tapasztalatok forrása

Mint már említettük, a könyv 13 európai országban működő szakképző intézmény gazdag tapasztalataira támaszkodik, melyek gyakorlatot szereztek a hazai minőségirányítási keretrendszer alkalmazásában. A gyakorlatokat 16 esettanulmány foglalja össze. Az országok: Belgium, Németország (2), Észtország, Franciaország (2), Olaszország (2), Magyarország, Hollandia, Ausztria, Portugália, Románia, Szlovénia, Finnország és Nagy-Britannia. Ezeket további négy esettanulmány egészíti ki az ágazati minőségbiztosítási keretrendszert alkalmazó szakképző intézmények tapasztalatai alapján: az autóiparban (Cseh Köztársaság), a dizájn és ipari szolgáltatás területén (Olaszország), a szociális ágazatban (Németország) és a tengerészeti menedzsmentben, navigációban és hajógépészetben (Litvánia).

A nemzeti és ágazati minőségügyi keretrendszerek intenzív tanulmányozása mellett az esettanulmányok kiegészültek a tereplátogatások tapasztalataival, a felső vezetőkkel és a minőségügyi csoportok vezetőivel, a tanárokkal és szakoktatókkal, a diákokkal, valamint a többi külső érdekelt szereplővel: a minisztériumok, a vállalatok és a kamarák képviselőivel folytatott átfogó interjúkkal.