A CEDEFOP (az Európai Szakképzés-fejlesztési Központ) ezen kiadványa az első olyan anyag, amely nem elsősorban a oktatáspolitikusoknak, hanem a szakképzési intézményeknek, szolgáltatóknak szól. Célja az, hogy segítse az intézményeket minőségügyi kezdeményezéseikben és fejlesztéseikben. Támogatni szándékozik az intézményeket képzési kínálatuk folyamatos javításában, mind a saját, mind a diákok, valamint az egész társadalom érdekében.

A kézikönyvet azzal a szándékkal adjuk közre, hogy minőségügyi útmutató legyen a szakképzést szolgáltatók számára. A kézikönyv útmutatásai a PDCA-ciklust veszik alapul (plan - tervezés, do – megvalósítás, check – ellenőrzés (értékelés), act – beavatkozás), amely minden minőségmenedzsment rendszer (QMS) alapja. A kézikönyv irányelvei, tanácsai és gyakorlati példái 20 olyan alap- és középfokú, illetve továbbképző szakképző intézmény munkái, amelyek mind sikeres és kiforrott minőségügyi munkát végeznek. A mellékletek 41, a CEDEFOP által az intézmények kínálatából kiválasztott olyan eszközt tartalmaznak, amelyek a PDCA-ciklus minden fázisát (a tervezést, a megvalósítást, az értékelést, a visszajelzést és a változtatás korrekciós intézkedéseit) lefedik.

A CEDEFOP az EU szakképzési referencia-központjaként úgy látja, hogy mivel a minőségbiztosítás fontos a tantervek akkreditációja és engedélyeztetése számára, nem elég pusztán bizonygatni, hogy az intézmény folyamatosan törekszik a minőség fejlesztésére: ez az állítás csak akkor hiteles, ha az intézmény hatékony belső minőségbiztosítási intézkedési csomaggal is rendelkezik. Emiatt ez a kiadvány a szakképző intézmények belső minőségbiztosítására összpontosít, és annak fontosságát hangsúlyozza.

A tanári kar és a vezetőség elkötelezettsége és együttműködése minden minőségbiztosítási intézkedés döntő tényezője. A hatékony minőségbiztosítás energiát és időt rabló folyamat. Ezt kezdettől fogva számításba kell venni, ha minden szükséges tényezőt biztosítani szeretnénk a minőségkultúra felvirágoztatásához.

A minőségre való törekvés dinamikus folyamat, amely az erőfeszítések és eredmények, a vezetés és a részvétel közötti viszony feszültségeivel jár. Ezek a feszültségek részben csökkenthetők, ha a minőségmenedzsment előnyben részesíti a kvalitatív módszereket a kvantitatívakkal szemben, a fejlesztést a szankciókkal szemben, s ha a tantestületet minden intézkedés előkészítésébe érdemben bevonják, és persze úgy, hogy a minőség-menedzsment figyelembe veszi az intézmény méreteit és céljait. A túlságosan becsvágyó intézkedések azzal a kockázattal járnak, hogy túl sok energia-befektetés mellett be aránytalanul kevés hasznot tudnak felmutatni.

A PDCA-ciklus alapján tervezett minőségbiztosítási folyamatnak az önértékelés a másik fontos eleme. Ahogyan azt a 20 esettanulmány is mutatja, az önértékelés nélkülözhetetlen része a belső minőségkultúrának, amelynek eredményei meghatározott fejlesztési lépésekhez vezetnek.

A minőségmenedzsment anyagi vonzatairól nem állnak rendelkezésre empirikus adatok. A CEDEFOP elemzése azt mutatja, hogy a költségeket zömmel a személyi költségek tették ki, miközben a diákok elégedettségének mérésekor pozitív hatások a tanítással/tanulással és a szolgáltatással/felszereltséggel összefüggésben jelentkeztek. Mindamellett azt gondoljuk, hogy az utóbbiakat nem lehet közvetlen összefüggésbe hozni a költségekkel. Ennek ellenére a megkérdezett intézmények azt nyilatkozták, hogy a befektetés megtérülése abban jelentkezett, hogy a potenciális tanulók számára az intézmény átláthatóbb és vonzóbb lett. A másik pozitív hatást a nagyobb belső transzparencia, a tanári kar tapasztalatainak gazdagodása jelenti, és az, hogy az oktatási és képzési programok jobban megfelelnek a diákok és a szakképzési szolgáltatók igényeinek. A jól működő belső minőségbiztosítással rendelkező intézmények jobban nyitottak a hálózatosodásra, az együttműködésre a külső partnerekkel, és az európai kooperációkban való részvételre.

A vizsgálatokban részt vevő  szakképző intézmények jelentős hányada alkalmazhatott valamilyen nyilvános, nemzeti minőségbiztosítási keretrendszert, amelyben megtalálhatóak az önértékelési útmutatók, az indikátorok, a folyamatmenedzsment eszköztár és a tanárok, szakoktatók továbbképzésének kínálata.

A CEDEFOP elemzése azt is kimutatta, hogy a minőségről és a belső minőségbiztosításról alkotott elképzelések jelentősen különbözőek voltak a megvizsgált intézményekben. Minden intézménynek az volt a célja, hogy saját elképzeléseit a helyi és regionális környezet és a belső szervezeti struktúrához igazítva  körvonalazza. De az egyedi elképzelések mellett megjelentek az olyan  közös problémák is, mint az egyre kevésbé homogén tanulói csoportok, az egész életen át tartó tanulás intézményesítésének kérdése, a kimeneti eredményeken alapuló korszerű tantervek, a kompetencia-alapú tanítás/tanulás, az önszervező tanulás és más alternatív tanulási formák iránti növekvő igény. Miközben nő a tanárok és diákok mobilitásának lehetősége, a szakképzés fokozatosan nemzetközivé válik, és az intézmények nemcsak a helyi, de egyre inkább a nemzetközi versenytársakkal is szembesülni kényszerülnek.

Jelen kézikönyv abban szeretne segíteni a szakképző intézményeknek, hogy eredményesen tudjanak megfelelni mindezen kihívásoknak.

Joachim James Calleja

Igazgató